19 fok van a lakásban, fagyok meg. Piszkosul megfáztam.
Anyukám, az asztal marad, a másik kettő befér, megoldjuk.
Ma nagyon finomat főztem ebédre.
Spárgakrémleves pirított kenyérkockával és lucernacsírával.
Zsolti meg sem kóstolta, bár egyrészt semmit nem eszik, amit gyerekkorában nem evett, nem hajlandó újdonságokat megkóstolni, másrészt a zöldségekkel sincs jóban sajnos.
Május 29-én megyünk vacsizni a Dzsungel étterembe, (
http://www.dzsungelcafe.hu/ ) ott mindketten bajban leszünk.
Én azért, mert nem tudom eldönteni, hogy struccot egyek, krokodilt, kengurut vagy békát, amit anyának köszönhetően szerettem meg nagyon, vagy imádott vadhúsaim közül válasszak, ő meg azért, mert semmi nem fog neki tetszeni, max a libamájjal töltött libanyak. :)
Érdekes, hogy amíg én ki akarok próbálni mindent, ami új élmény lehet (baromi szar, hogy a műtét miatt most nem műrepülhetek), ő addig fél, tart az újdonságoktól, semmi újat nem akar megtanulni, kipróbálni.
Azért nem tanul meg úszni, mert "rajta ne röhögjenek", pedig azt sajnálta, hogy Korfun nem ugrálhatott a tengerbe hajóról, vagy nem búvárkodhatott. (pedig az a látvány fantasztikus volt)
Azért nem kérte a legprofibb Boing szimulátoros programot, mert neki ne mondják meg, mit hogy kell csinálni......pedig repülni nagyon szeret, és izgatja a pilótafülke. :)
Nincs elég önbizalma, fél, hogy kinevetik, ha valamit nem tud. Meggyőzni nem lehet, mereven elzárkózik. Pedig mennyi élményt szalaszt el, amit tudom, hogy élvezne, és tetszene neki.
Na, mindegy.
Itt volt anyós péntek-szombaton. Mostanában ilyenkor menetrendszerűen veszekszünk Zsoltival.
Egyszerűen nem természetes a légkör.
Az én családom nem ismeri anyóst, mamához tudnám hasonlítani, hogy legyen fogalmatok róla.
Mindenről van véleménye, csak az a helyes, és rosszul esik neki, ha valaki nem ért egyet.
Haragszik az egész világra, mindenki hibás, csak ő nem, és a környezetétől csakis segítséget vár.
Ami a legérthetetlenebb és legfurcsább nekem vele kapcsolatban, hogy irigyli a saját gyerekeit, amiért többet értek el, mint ő. Neki minden kéne........ingyen.
Ma pl felháborodva mesélte, hogy mindenki csak pénzért menne kapálni hozzá...
Azt gondolja, a világon minden és mindenki azért van, hogy neki segítsen......csak úgy.
Persze, lehet, hogy én látom őt rosszul, de én ilyennek látom.
Bárcsak apósom járna hozzánk olyan gyakran, mint anyós. Na, annak nagyon örülnék. :)
Róla csak superlativusokban tudok beszélni, nagyon szeretem!
Bár az én családomból is kb két éve nem volt nálunk senki, úgyhogy össze lehetne kötni őket.
Puszi mindenkinek!