Egyrészt már nagyon nehezen bírtam az itthonlétet, másrészt már pofám sem volt kimaradni a melóból. Most elég húzós időszak jön, nem hagyhatom magukra a lányokat.
Ma este a dokival kiírattam magam, holnap megyek dolgozni.
Nem értett vele egyet, táppénzen akart tartani teljes gyógyulásig, de azt nem tudja megmondani, mikor lesz az.
Ha most nem mentem volna vissza melózni, nem éreztem volna jól magam Párizsban sem, azt meg nem szeretném.
Nekem nagyon furcsa lenne, hogy a hajtásból kimaradok, de a jóból nem.
Itthon csak eszem állandóan az unalom miatt, ez sem mehet így tovább. Vissza kell térnem a normál kerékvágásba, ami a munka-szauna-mozgás-egészséges kaják együttese.

Kicsit félek attól, mi vár rám odabent, de majd leküzdöm a papírhegyeket. :)


Zsoltitól ezt kaptam:

Amitől még nagyon tartok, hogy vissza kell állítanom a napirendem. Nem lehetek fent hajnalig, és nem alhatok 10-ig. Érdekes lesz. :)

Puszi mindenkinek!