Anyósomnak is november elején volt a 70. szülinapja, holnap jön, hogy felköszöntsük. Sokat jár az agyam a helyzetén, és a család többi tagjával való kapcsolatán, és azt hiszem, hogy ő a legnagyobb (talán az egyetlen) vesztese a válásuknak.
Vele kapcsolatban nagyon ellentétesek az érzelmeim. Sokszor fáraszt, néha elviselhetetlennek érzem, időnként követelőzőnek, gyakran önzőnek. Néha azonban nagyon megsajnálom. Ez általában hamar elmúlik.
Na mindegy, érdekes ember. Igazából elképzelni sem tudom, hogy tudott apósom ennyi éven át együtt élni vele.
Remek hangulatban készülök a holnapra, ugye?

Mostanában egyébként is nagyon meg vagyok zuhanva. Semmihez és senkihez nincs kedvem és türelmem, baromi érzékeny vagyok, minden szaron elsírom magam. Kedvetlen vagyok, sokszor minden ok nélkül támadó a viselkedésem. Sokakat megbántok, semmi nem érdekel.
Jó lenne, ha elmúlna, mert magamat is nehezen viselem így el, nagyon szar lehet a körülöttem lévőknek.

Volt, aki megkérdezte, hogy mit kaptak Móniék a szülinapjukra, mert nem tudják kivenni a képekből és a videóból. :)
Rómába megyünk egy hétre négyesben 2012 április 8-15 között.
Na, ezt már nagyon várom. :)

Puszi mindenkinek!