Ma reggel elgondolkoztam......Nem emlékszem, mikor volt utoljára "csak" ennyi a súlyom. 87,3kg.
Amire emlékszem, a Norbi-féle fogyókúra idején, több éve már, még Miskolcon, 88 kg voltam.
Katiék esküvőjén 70, de az egy másik történet.
Zsolti még hétfőn csinált nekem fülhallgatós zenét, azóta minden este gyalogoltam 4km-t. (40 perc)

Zsófiékkal az együttélés furcsa. De azt hiszem ez természetes, hiszen évek óta kettesben élünk ebben a lakásban, belaktuk a teret. Most kicsit zsúfolt, kerülgetjük egymást, egymás nyakán vagyunk, de ez nem baj.

Próbálok toleráns lenni, nem beleszólni abba, amihez semmi közöm nincs, bár néha nem sikerül. :)
Nem "okoskodó" akarok lenni, mindent jobban tudó, csak segíteni szeretnék......még ha semmi közöm is hozzá. :)
Tudom, hogy mindenkinek a saját hibáiból kell tanulnia, hiába szeretné a szülő, hogy gyerekei ne kövessék el újra az ő hibáját.
És ezalatt az 1-2 hét alatt úgysem lehet alapjaiban változtatni egy életritmust, életfelfogást. Végülis 3 gyerek alkot egy családot, 2 Nagy gyerek a szülője egy kisgyereknek. :)

Drukkolok, hogy minél hamarabb munkát, iskolát, óvódát és albérletet találjanak, addig is segítek amiben tudok, illetve segítünk Zsoltival együtt.
Azért annak nem örülnék, ha mindez nem Bp-en lenne, de élni ott kell, ahol munka van.

Sajnos kevés időnk jut egymásra, hiszen dolgozunk, 6-ra érek haza, akkor már vacsi-fürdés-mese-alvás, Daniból nem sok jut így sem. (és ő sem mindig akarja a dédit)

Puszi mindenkinek!