Pontosan ma 5 éve, hogy összepakoltunk mindent Miskolcon, és Budapestre költöztünk.
Zsolti miatt, Zsoltihoz. Végre, annyi év után.
Annyi minden történt, annyi csoda, boldogság, élmények. (persze voltak nehéz időszakok is).
Az életem gyökeresen megváltozott, és annyi év magány után végre igazán boldog vagyok.
Az életem olyan, amilyennek megálmodtam. És szerintem ezt nagyon kevesen mondhatják el.
Soha-soha ne változzunk meg, szeressük egymást 50 év múlva is úgy, mint most! Ezt szeretném. :)

Már nagyon régen szerettem volna elmenni a Budavári Labirintusba, ma ezt tettük.
Először 2000-ben tett szert világhírre, amikor a világ 50 legérdekesebb helye közé sorolták – az Olajlámpás Labirintusnak köszönhetően. Jelenleg is Budapest 10 legkedveltebb és legkeresettebb kulturális célpontjai közé tartozik, egy turisztikai szakportál egyenesen a világ 7 földalatti csodája között tartja számon.

Nagy élmény volt, képeket a szokásos helyen találtok.
Utána sétáltunk a Várban, a Duna parton, majd itthon meglepi süti várt.

És most egy kérés, ami fontos nekem.
Kérlek mondjatok véleményt a mai öltözékemről. Nagyon kényelmes, nagyon jól érzem magam benne, de talán még nagyon vastag hozzá a lábam.
Nem szeretném, ha azt gondolnák az emberek, mint én is szoktam néha, amikor kövér nőket látok pl miniszoknyában.
Szóval: vegyem fel nyugodtan akár dolgozni is, vagy inkább csak akkor, ha Zsoltival vagyunk, vagy inkább akkor sem.