Valamiért nem megy.
Ez a novemberi köldöksérv kiújulás nagyon kicseszett velem. (miért nem írom le a csúnyább változatot, ami először eszembe jutott???)
Azóta tulajdonképpen csak tartom a súlyom, 1-3 kg ingadozással.
Persze oka van. Menne lefele, ha képes lennék ellenállni a rám törő zabálási rohamoknak, és a mozgás is mindennapi tevékenység lenne.
Egész héten betartottam a kajálást, de tegnap este rámjött egy zabaroham.
Estére megettem 6 szelet kenyeret (szeletelt kocka verzióból) 20 dkg sonkával, nyomós és light trappista sajttal, savanyú káposztával, aztán találtam itthon még karácsonyról fél csomag kókuszos szaloncukrot (a Zsoltié volt, nem diétás verzió), azt is bevágtam. Már rosszul voltam, felpuffadtam mint egy szülés előtt álló nő, de azért főztem 1 liter tejből puddingot (édesítővel), és meg is ettem a felét.
Aztán lefeküdtem tv-t nézni.

Eredmény: szarul voltam, vissza is ugrott az a 1,5 kg, ami lement hétfőtől, és ami a legszarabb, az a lelkifurdalás, és az az érzés, hogy már megint nem tudtam megfelelni a saját magammal szembeni elvárásaimnak.

Mondjátok, miért vagyok ilyen gyenge szar???
Miért nem volt elég az 8 hónap (áprilistól novemberig), hogy valóban átálljon az életforma, és ne csináljak ilyen hülyeségeket???
Miért esek bele abba a hiába, hogy a kajálás örömét választom a sport öröme helyett, pedig már tudom, hogy a "telezabálom magam" tevékenységnek minden szinten rossz vége van, a mozgás pedig valóban adrenalint ad???

Életem végéig meg kell küzdenem magammal az egészséges életformáért, csak azért, mert nem ez vált természetessé gyerekkorban?

Szar ügy. Most épp nem vagyok jóban magammal.
Persze csak egy kis csatát nyert meg a régi Kriszta, de sokat ártott.

Puszi!