Csokis-narancsos csiga
4 hete
Istenem, milyen megmosolyogtatóan aranyos tud lenni, amikor egy majdnem 20 éves ember a nagy élettapasztalatából kiindulva, azt hiszi, mindenre tudja a helyes megoldást.
Visszaemlékszem, én is így gondoltam ebben a korban, aztán persze beláttam, hogy mégiscsak a "felnőtteknek" volt igazuk.
Drága gyermekem, én nem tudom, és nem is akarom jól érezni magam, ha épp feszültség van köztem és Zsolti közt. Másrészt azt sem gondolom, hogy becsapni az ajtót a problémák mögött okos döntés lenne.
Ma végiggondoltam az egészet, és próbáltam objektíven, kívülről látni ezt a két napot.
Én voltam aki megsértődött egy mondat miatt, végül Zsolti kért bocsánatot, de az igazság az, hogy neki volt igaza. Beláttam ma, és este el is mondom neki.
Persze, az a mondat nagyon fájt. De igazából azért, mert igaz volt. És miután megbeszéltük, és megtudtam, hogy mennyi fájdalom van emögött a mondat mögött, bizony, elszégyelltem magam.
Azt gondolom, az utóbbi időben nagyon el voltam foglalva a munkával, magammal, a saját problémáimmal, és eközben nagyon sokszor megbántottam őt az oda nem figyeléssel, a sürgetéssel, az elégedetlenséggel.
Nekem fel sem tűnt sajnos mindez.
Visszaemlékszem, én is így gondoltam ebben a korban, aztán persze beláttam, hogy mégiscsak a "felnőtteknek" volt igazuk.
Drága gyermekem, én nem tudom, és nem is akarom jól érezni magam, ha épp feszültség van köztem és Zsolti közt. Másrészt azt sem gondolom, hogy becsapni az ajtót a problémák mögött okos döntés lenne.
Ma végiggondoltam az egészet, és próbáltam objektíven, kívülről látni ezt a két napot.
Én voltam aki megsértődött egy mondat miatt, végül Zsolti kért bocsánatot, de az igazság az, hogy neki volt igaza. Beláttam ma, és este el is mondom neki.
Persze, az a mondat nagyon fájt. De igazából azért, mert igaz volt. És miután megbeszéltük, és megtudtam, hogy mennyi fájdalom van emögött a mondat mögött, bizony, elszégyelltem magam.
Azt gondolom, az utóbbi időben nagyon el voltam foglalva a munkával, magammal, a saját problémáimmal, és eközben nagyon sokszor megbántottam őt az oda nem figyeléssel, a sürgetéssel, az elégedetlenséggel.
Nekem fel sem tűnt sajnos mindez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Másrészt azt sem gondolom, hogy becsapni az ajtót a problémák mögött okos döntés lenne."
Mert 2 napig duzzogva a szobában gubbasztani sokkal bölcsebb;)
Egyébként én a csak a véleményemet írtam, egészen biztosan nem fogok megnyílni neked (épp ellenkezőleg), amíg Te is bezárkózol, akkor sem, ha jóval okosabb 42 éves fejjel úgy érzed, hogy az teljesen természetes és rendben van, hogy más mindig meséljen el mindent, amíg veled sosem történik más, mint a szokásos, ha meg mégis, azt nem mondod el akármilyen okból is.
Egészen biztos, hogy ha ezt sokáig csinálod (nem először fordul elő), akkor amíg régebben, vagy most, vagy valószínűleg a jövőben is szívesen meghallgatnálak, ami sokat segít, egy idő után ez meg fog változni. És nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen ilyen selejt, akinek ha 100-szor azt mondják, ne kérdezz és nincsen semmi, 101-edszer érdekelné.
A kor pedig semmit sem számít, és ez esetben a vér sem, nem mindenkivel ugyanakkor történik és ugyanaz. Sosem mondtam, hogy okosabb lennék bárkinél is, de te sem mondhatod, hogy én hogyan fogok visszagondolni ezekre az évekre 20 év múlva, hiszen még ha "ismernél" sem tudhatnád.