Holnaptól visszatér minden a régi kerékvágásba.
Melós hétköznapok, mozgás, komoly diéta.
A betegen itthon töltött két hét eléggé ellustított, bár nem is bírtam volna mozogni.

A hétvégén Móniéknál jártunk Nagyváradon. Jövő héten lesz az ikrek 11. szülinapja, de akkor nem tudtunk volna menni, mert Zsolti dolgozik.
Mónitól és Pepétől nagyon jó ajándékötletet kaptunk, a csocsóasztalnak örültek a gyerekek, és persze mi felnőttek is élveztük a játékot.
Mi is kaptunk meglepit Zsoltival, telitalálat volt mindkettő :)

Ez a Zsoltié:

Én pedig régóta szeretnék már csíráztatni, most kaptam hozzá tálat, és 3 csomag különböző magot. :)



Nagyon jól éreztük magunkat, pihentünk, beszélgettünk. Kicsit belekóstoltunk a favágásba és a fűrészelésbe. :). Hát.....nekem nem nagyon ment, de a fiúk ügyesek voltak.

Rossz volt hazajönni, nagyon hamar elrepült ez a hétvége.
A vonaton azon gondolkoztam, hogy mennyire rossz, hogy ilyen messze kerültünk a szeretteinktől mindketten.
Anyához évente max kétszer tudunk lemenni 1-2 napra, ilyenkor találkozunk Katiékkal és Petiékkel is pár órát. Illetve nyaranta tudunk együtt tölteni szintén pár napot.
Apósomhoz minden évben egyszer megyünk, igaz, akkor 2 hétre, de a nyaralás alatt sokat utazunk, nem végig vagyunk egy helyben.
Móniéknál vagy két éve voltunk utoljára, és tavaly nyáron sem találkoztunk csak a gyerekekkel.
Anyósnál még sosem voltunk, de ő sűrűn jár hozzánk.

EZ NEM JÓ ÍGY!!!

Annyira szeretnék változtatni ezen, de nem tudom, mit tehetnék. Messze vagyunk, 1-2 nap olyan hamar elszalad.
Azt, hogy nyáron mindenkinek jó legyen ugyanakkor 4-5-6 nap, hát......abban elég sok meló van, és tavaly sem jött össze.
Megértem, hogy drága a nyaralás, az utazás, sok az üzemanyag, a strandbelépő, meg minden nyaralással kapcsolatos pluszkiadás.........
Máshova is mehetne az a pénz, de akkor is! Az a pár együtt töltött nap annyi erőt ad a hétköznapokhoz, hogy itt is kérlek Benneteket, próbáljátok megoldani. A család a legfontosabb. Az együtt töltött idő, kajálások, játék, beszélgetés, röhögés.......
Kérlek Benneteket, akarjátok Ti is!
Én megértek mindenkit.

Anyukám, tudom, Neked Zoli miatt most nehéz, illetve nem tudod, megvalósítható-e idén nyáron egyáltalán.

Kati: megértem, hogy úgy nem akarsz jönni a gyerekekkel, hogy közben a férjed valami távoli olajtornyon melózik a tenger közepén ki tudja milyen körülmények között, minden kommunikációtól elzárva.
De időben alkalmazkodunk hozzád, csak tudjam, mikor jön haza nyáron.

Móni: anyukád tud a balatoni közös nyarunkról, és soha nem mondta, hogy rosszul esett neki, hogy őt nem hívtuk. Még akkor sem, ha ez biztosan így van. Azt, hogy apja jöjjön, nagyon szeretném. Hajni nénivel együtt is. Mégsem tudom őket rábeszélni. Nem szeretnélek megbántani, de ez anyjára nem igaz. És nem csak én gondolom így.
Nagyon szeretlek Benneteket, és hálás vagyok, amiért családtagként befogadtatok Ti is, és apja is.
Otthon vagyok Nagyváradon és Marosvásárhelyen is, és ez nagyon jó! De valahogy az anyós oldal nem megy. Akartam.....próbáltam.....de 4-6- napot nem bírok. Nem érezném jól magam.....és azt nem akarom.
Ne haragudj.....kérlek!

Emlékszel?