Sweepingchange.....na ja.
Túl gyökeres nem lett az életmódváltás.
Ma reggel ráálltam a mérlegre. 96,2 kg-t mutatott.
Adatok cm-ben: (tudom, senkit nem érdekel, csak azért írom ide, hogy vissza tudjam nézni).
derék: 109 cm
csípő: 115 cm
hastérfogat: 116 cm

Egy évvel ezelőtt 85 körül voltam.
Már az utazás előtt tudtam, hogy amint visszaértünk apjától, újra kezdem az állandó harcot magammal, mert ez így NEM MEHET TOVÁBB.
Reggel nem ettem semmit (sajnos semmi általam is ehető nem volt itthon), ebédre egészségkonyha.
Meló után beugrottam Norbihoz a WestEndbe, otthagytam egy kisebb (nagyobb) vagyont.
Vettem két péksütit, azt megettem még ott, estére pedig egy csokis shake-t ittam.
Újra kezdtem a Calli teát, és elkezdtem használni az elliptikus trénert. Hát.....nem könnyű. :)


Puszi mindenkinek!

Hazaérkeztünk.
Az egy hét szinte csak a pihenésről szólt.
Kétszer utaztunk el Mvásárhelyről, mindkettő nagyon szép volt.
Az első utunkon vonattal mentünk Dédáig, onnan busszal Galonyáig, majd túráztunk az Isten székére.
A másik alkalommal Vármezőre mentünk el, ott volt hőlégballon parádé, kirándultunk a Hideg-súgóra, ebédeltünk a jurta kempingben, majd megnéztük a pisztráng tenyészetet.

A többi napon városnézés, vásárolgatás, pihenés.

Sajnos kénytelenek voltunk apjának elárulni a meglepetést, nehogy máshogy szervezze a 70. szülinapját.
Így nem sikerült a terv, hogy egyszer csak becsengetünk hozzá, tudja már, hogy november 5-8 között ott leszünk nála, és személyesen köszöntjük fel a kerek szülinapon.

Végre! :)
Holnap indulunk, egy hétre hazamegyünk.
Milyen furcsa ez tőlem, hiszen a "hazamegyünk" most Marosvásárhelyet jelenti.
Remélem, anya nem sértődik meg, hiszen otthon olyan rég voltunk, ráadásul 6 éve, mióta elköltöztünk Bp-re, még sosem voltunk egy hetet sem nála.
De Erdély.......egész más. Nyugi van, pihenés, teljesen ellazít, pihentet.
Azt érzem, hogy otthon vagyok. Hogy apja az én apukám is, aki nagyon figyel ránk, kedveskedik állandóan, és nagyon boldog attól, hogy ott vagyunk. És én elmondhatatlanul jól érzem magam nála.

Szóval, holnap délelőtt hazarepülünk, jövő hét kedden jövünk vissza.

Persze, írok majd onnan is, és képeket is töltök fel a szokásos helyre.

Anyukám, mire ezt olvasod, talán már megérkezett a postás is. :)

Jó étvágyat!

Emlékeztetőül magamnak:

2009 szilveszter

2010 szilveszter

Na ezért kell folytatni. :)

Egy kedves ismeretlen olvasóm (akinek külön köszönöm, hogy kommentel is) emberinek jellemezte a blogomat.
Nagyon jól esett, de el is gondolkoztatott.
Lehetne sokkal emberibb is, de ez egy nyilvános blog, vagyis bárki olvashatja, nem csak a meghívottak.
Emiatt nem írok le mindent, ami foglalkoztat, örömet vagy éppen fájdalmat okoz, amin rágódom.

Sőt, az ismerőseim, rokonaim is különböző csoportokba sorolhatók ebből a szempontból. És persze van, amikor önmagammal sem vagyok őszinte, vagy inkább nyílt.
Áltatom, becsapom önmagam, mint tesszük ezt mindannyian.

Tervezgetek, fogadkozom, határidőket állapítok meg, ígéreteket teszek magamnak, aztán pusztán lustaságból, felelőtlenségből, a kitartás hiányából fakadóan többször nem sikerül, mint igen.

Tudom, hogy hogyan lehetne még ennél is jobb az életem. Tudom, mit kéne tennem hozzá. És vagy el sem kezdem komolyan (lásd angol tanulás), vagy a cél előtt nem sokkal leállok és elindulok visszafelé. (pl egészséges életmód).

Pedig emlékszem még, milyen jól éreztem magam kevés szénhidráttal, napi ötszöri étkezéssel és mozgással. Tele voltam energiával, nem éreztem rosszul magam, nem volt lelkifurdalásom.
Büszke voltam magamra, a teljesítményemre, és sokkal jobban szerettem magam, mint most.
Ez csak nekem számít, hiszen a többiek így is szeretnek. Mindegy a súly, mindegy a szakmai fejlődés.
De nekem számít, és ennek mindennél fontosabbnak kell lennie. Hiszen az a legfontosabb, hogy én meg legyek elégedve magammal. És itt nem arról beszélek, hogy 10 kg-val kevesebb vagyok vagy több. Az érzés számít, az önmagammal való meg (vagy meg nem) elégedettség.

És ne mondjátok, hogy sokat várok magamtól. Tudom, rengeteg meló melett próbálok diplomát szerezni, emellé kell beiktatni a nyelvtanulást, a mozgást, és az egészségtelen kajákkal szembeni ellenállást.
Egyszerre.
De rengeteg egyszerűsítő körülmény is van az életemben. Már nem kell a gyerekneveléssel foglalkoznom, nem kell háztartást vezetnem, semmi gond nincs, ha nem mosok-takarítok-főzök, amit a legtöbb nőtársamnak meg kell tennie. Nem kell számolgatnom a kajapénzt, nem kell aggódnom a csekkek miatt, és nem okoz stresszt a "ki kell fizetni-de miből" kérdéskör.

Nem értem magam. Miért....miért nem megy????

Kíváncsi lennék a véleményetekre.

Eltűntem, de igazolt hiányzásnak veszem. :)

Tudjátok. Q3
Vagyis melóhegyek, ma is este 10 körül értem haza, de tudtam volna maradni, lett volna mit csinálni.
Ráadásul megint egy fővel csökkent az aktív létszámunk, az egyik kolléganő terhes lett, és a régebbi eü problémái (pajzsmirigy) miatt feküdnie kell szigorúan.

Aktuálisan ez annyit jelent, hogy 8 céget zárok. (negyedéve még csak kettőt vagy hármat-már nem is emlékszem).
Mindegy, egy hét múlva már nagyon jó lesz, keddtől szabi.

Addig meg kibírom. Valahogy. :)

Puszi!

Ajándékot kaptam, nem is akármilyet. :)





Az útvonal:



"Rétság - Diósjenei tavak – Nógrádi vár – Királyrét – Dunakanyar/Verőce/Kismaros – Visegrádi vár – Berkenyi tó – Rétság, miközben érintjük a Börzsönyt is.  

Tovább repülünk a Duna mentén Pest felé és leszállunk Dunabogdányban ahol van egy gyönyörű kis reptér. Itt átbeszéljük az eddigi repülés, nyújtózunk egyet és iszunk egy üdítőt vagy amelyikünk nem vezet sárkányrepülőt vissza felé sört. Aztán újra felszállunk és irány vissza Rétságra de út közben még megnézzük a Naszály hegységet (ami nagyon különleges látvány mert a külszíni fejtés miatt a hatalmas hegy fele már nincs meg) és a Berkenyei Csiga tavat.
A repülés időtartama kb 1óra "

Velük fogok repülni: 
www.elszallsz.hu

Már nagyon várom. :)
  
Puszi mindenkinek!


Ui: ne csak olvassatok, kommenteljetek is. :)

A jövő heti menü: (egészségkonyhától)

Tejszínes gombás csirketokány, jázmin rizs kal:574 ch:70g

Lávakövön sült jércesteak, zöldséges barnarizs kal:340 ch:32g

Fûszerkéregben sült pulykamell, gyümölcsös barnarizs kal:428 ch:39g

Rostonsült csirkemell, Parajos rizs kal:399 ch:56g Péntekre nem rendeltem, akkor csapatépítőre megyünk.  A hétfői kaja egy része kuka lesz.

Hajnali fél 4-kor kelni nem nekem való. Reggel 5kor indult a busz a Délitől, ezért muszáj volt.
A buszon tudtam még aludni, már Ausztriában voltunk, mikor felébredtem.

Kb 10 körül érkeztünk Mixnitz faluba, onnan kellett felmenni a szurdok bejáratához.
Na, azt nem kívánom senkinek. Izzasztó, kemény emelkedős szakasz volt, nekem nagyon nehéz.
A szurdokban a lépcsős szakasz sokkal könnyebb, azt "meg sem éreztem".
A szurdok gyönyörű, a fa lépcsők semmi gondot nem okoztak, élveztem.
Maga a táv nem volt sok, összesen 10km, amit normál körülmények között 2 óra alatt lesétálok, de a környék, a lépcsők rendesen meghosszabbították. Igaz, a szurdokban nem siettünk, nézelődtünk, fényképeztünk.
Összesen 164 lépcső, 2900 lépcsőfok, és utána még 5 km levezető a tóig.
Fent beültünk egy hüttébe, nagyon jól esett megpihenni. Ittam egy jó hideg sört, és megettem egy sacher szeletet. Zsolti nem evett semmit. :)
A tóparton leültünk egy étterem teraszára, ott megint söröztem, és bevágtam egy almatorta szeletet. Isteni volt.
Kb fél 11-kor indultunk el Mixnitz-ből a bejárathoz, az a rész kb 1 óra volt, a legkeményebb része a napnak.
Ehhez képest a Badacsony kímélő séta nyugdíjasoknak.
A szurdokot kb 4 óra alatt jártuk végig, pihentünk 1 órát a hüttében, a tóhoz 1,5 óra alatt értünk le, kb 17 órára. A buszok 6 után indultak haza, fél 12 körül értünk a Délihez. Taxiba vágtuk magunkat, és 10 perc alatt itthon voltunk.

Szép nap volt, rendkívül fárasztó, de megérte.

A képek a szokásos helyen:

https://picasaweb.google.com/117831940685580738830

Puszi mindenkinek!