Hajnali fél 4-kor kelni nem nekem való. Reggel 5kor indult a busz a Délitől, ezért muszáj volt.
A buszon tudtam még aludni, már Ausztriában voltunk, mikor felébredtem.

Kb 10 körül érkeztünk Mixnitz faluba, onnan kellett felmenni a szurdok bejáratához.
Na, azt nem kívánom senkinek. Izzasztó, kemény emelkedős szakasz volt, nekem nagyon nehéz.
A szurdokban a lépcsős szakasz sokkal könnyebb, azt "meg sem éreztem".
A szurdok gyönyörű, a fa lépcsők semmi gondot nem okoztak, élveztem.
Maga a táv nem volt sok, összesen 10km, amit normál körülmények között 2 óra alatt lesétálok, de a környék, a lépcsők rendesen meghosszabbították. Igaz, a szurdokban nem siettünk, nézelődtünk, fényképeztünk.
Összesen 164 lépcső, 2900 lépcsőfok, és utána még 5 km levezető a tóig.
Fent beültünk egy hüttébe, nagyon jól esett megpihenni. Ittam egy jó hideg sört, és megettem egy sacher szeletet. Zsolti nem evett semmit. :)
A tóparton leültünk egy étterem teraszára, ott megint söröztem, és bevágtam egy almatorta szeletet. Isteni volt.
Kb fél 11-kor indultunk el Mixnitz-ből a bejárathoz, az a rész kb 1 óra volt, a legkeményebb része a napnak.
Ehhez képest a Badacsony kímélő séta nyugdíjasoknak.
A szurdokot kb 4 óra alatt jártuk végig, pihentünk 1 órát a hüttében, a tóhoz 1,5 óra alatt értünk le, kb 17 órára. A buszok 6 után indultak haza, fél 12 körül értünk a Délihez. Taxiba vágtuk magunkat, és 10 perc alatt itthon voltunk.

Szép nap volt, rendkívül fárasztó, de megérte.

A képek a szokásos helyen:

https://picasaweb.google.com/117831940685580738830

Puszi mindenkinek!