Pisztáciás málnás kalács
2 hónapja
Sziasztok!
Ma nem mozgok, az egész napos ülés miatt (szerintem) kicsit érzékeny a köldököm. Mintha kicsit gennyes is lenne, de majd figyelem jobban.
Pénteken 11:30-ra megyek a vizsgálatra. Nem fogok tiltakozni, ha decemberi műtétet javasol. Nem akarok 1-2 hónapon keresztül félni, hogy mikor záródik ki vajon, éjjel, vagy valahol útközben a városban, egyedül leszek-e épp, nem tudom hol lesz legközelebb kórház, vagy melyik az ügyeletes. Ha így történik, Zsolti ideges lesz, megint életmentő műtét lesz, amit nem kéne halmozni (ki tudja mi történik), és ti is jól le fogtok cseszni.
Kíváncsian várom a pénteket.
Kati: Ketrin mit szeretne karácsonyra? A fiúkat már nem is kérdezem.....
Ma nem mozgok, az egész napos ülés miatt (szerintem) kicsit érzékeny a köldököm. Mintha kicsit gennyes is lenne, de majd figyelem jobban.
Pénteken 11:30-ra megyek a vizsgálatra. Nem fogok tiltakozni, ha decemberi műtétet javasol. Nem akarok 1-2 hónapon keresztül félni, hogy mikor záródik ki vajon, éjjel, vagy valahol útközben a városban, egyedül leszek-e épp, nem tudom hol lesz legközelebb kórház, vagy melyik az ügyeletes. Ha így történik, Zsolti ideges lesz, megint életmentő műtét lesz, amit nem kéne halmozni (ki tudja mi történik), és ti is jól le fogtok cseszni.
Kíváncsian várom a pénteket.
Kati: Ketrin mit szeretne karácsonyra? A fiúkat már nem is kérdezem.....
Ma reggel 83,1 kg voltam. :)
Ma már "eddzettem", igaz visszavettem a tempót. Délelőtt és délután is gyalogoltam 1-1 órát 5km/h-val, vagyis a mai összadag 10km lett. :)
Megérkezett a pulzusmérő órám, ha időm lesz, megismerkedünk.
Puszi mindenkinek!
Ma már "eddzettem", igaz visszavettem a tempót. Délelőtt és délután is gyalogoltam 1-1 órát 5km/h-val, vagyis a mai összadag 10km lett. :)
Megérkezett a pulzusmérő órám, ha időm lesz, megismerkedünk.
Puszi mindenkinek!
Az elmúlt 1-2 napban nem minden jött össze.
Éreztem én már, hogy baj van......magamhoz képest elég hamar el is mentem a dokihoz.
Megint sikerült jól diagnosztizálnom magamat, kiújult a köldöksérvem. Még nincs kizáródva, nem kellett azonnal műteni. De nem úszom meg, erre sajnos nincs más megoldás.
Vigyáznom kell magamra, nem emelhetek, nem terhelhetem meg magam fizikálisan. Még így is bármikor, akár egy erősebb köhögőrohamtól is kizáródhat, és akkor azonnal műtő.
Ebben az évben szeretném megúszni. Ha én dönthetek, akkor februárban lesz. Addig sok a meló, én nem akarom szarban hagyni a céget.
Ma délelőtt felhívott a pénzügyi igazgató, azt mondta, semmiképp nem szeretné, ha nekem ebből egészségügyi problémám lenne, kitalálunk valamit. Szeretem ezt a céget, emberek tudtak maradni a főnökök is.
Találtam a neten egy magánklinikát, velük szeretném elvégeztetni a műtétet.
Ha nem muszáj, soha többet nem megyek állami kórházba.
Hétfőn felhívom őket, és megbeszélek egy időpontot a vizsgálatra.
Imádom Zsoltit. Mikor mondtam neki a magánklinika tervemet, rögtön azt mondta, nem számít, mennyibe kerül, megoldjuk. :)
A vizsgálat 12000 Ft, a műtét 140-160000.
Persze olyan magánklinikát kerestem, akiknek szerződésük van az OEP-pel, vagyis a műtétet állja az állam, csak a vizsgálatot és az emelt szintű hotelszolgáltatást kell kifizetni( 20000), és persze a mellékes. De a körülmények ennyit igazán megérnek.
(1-2 fős légkondicionált kórterem, személyi ápoló, étkezés, TV, telefon, WIFI)
Ma tartottuk Dani 4. szülinapját. Csak december 1-jén lesz, de hétköznap mi nem nagyon érünk rá, a jövő hétvége pedig foglalt, és nem is tudnak itt aludni sem szombaton-sem vasárnap, mert jön anyósom.
A tortáját tegnap este csináltuk Zsófival, fél 9-től éjfélig úgy, hogy a piskótát Zsófi már napközben megsütötte. :)
Jól sikerült, Daninak nagyon tetszett.
Feljött mama is, este kikísértük hármasban az állomásra. (Dani, Zsolti és én).
Dani mindig élvezi ha BKV-zunk, igyekszem kihasználni az összes lehetőséget.
Örült az összes ajándéknak, tőlünk egy dvd-t kapott, egy rendőrautót és egy diavetítőt filmekkel. Este már ki is próbáltuk, azzal meséltünk.
A képek már fent vannak a szokásos helyen. :)
Ja, ma reggel elfelejtettem megmérni a súlyom, aludtam fél 11-ig. :)
Tegnap 83,9 kg voltam.
Félek, hogy vagy leáll, vagy lelassul a fogyás, a mozgásból vissza kell vennem. Nem biciklizhetek, nem futhatok, nem gyalogolhatok emelkedőn, és nem mehetek 6km/h-val sem.
Tegnap és ma nem mozogtam semmit (tegnap nagyon fájt a köldököm, a doki nagyon megnyomorgatta, ma pedig elment az egész nap.)
Holnap már fogok gyalogolni (azt ne kommenteljétek, hogy nem szabad!), lassan fogok menni, max 5-tel, de muszáj mozogni valamennyit.
Puszi mindenkinek!
Éreztem én már, hogy baj van......magamhoz képest elég hamar el is mentem a dokihoz.
Megint sikerült jól diagnosztizálnom magamat, kiújult a köldöksérvem. Még nincs kizáródva, nem kellett azonnal műteni. De nem úszom meg, erre sajnos nincs más megoldás.
Vigyáznom kell magamra, nem emelhetek, nem terhelhetem meg magam fizikálisan. Még így is bármikor, akár egy erősebb köhögőrohamtól is kizáródhat, és akkor azonnal műtő.
Ebben az évben szeretném megúszni. Ha én dönthetek, akkor februárban lesz. Addig sok a meló, én nem akarom szarban hagyni a céget.
Ma délelőtt felhívott a pénzügyi igazgató, azt mondta, semmiképp nem szeretné, ha nekem ebből egészségügyi problémám lenne, kitalálunk valamit. Szeretem ezt a céget, emberek tudtak maradni a főnökök is.
Találtam a neten egy magánklinikát, velük szeretném elvégeztetni a műtétet.
Ha nem muszáj, soha többet nem megyek állami kórházba.
Hétfőn felhívom őket, és megbeszélek egy időpontot a vizsgálatra.
Imádom Zsoltit. Mikor mondtam neki a magánklinika tervemet, rögtön azt mondta, nem számít, mennyibe kerül, megoldjuk. :)
A vizsgálat 12000 Ft, a műtét 140-160000.
Persze olyan magánklinikát kerestem, akiknek szerződésük van az OEP-pel, vagyis a műtétet állja az állam, csak a vizsgálatot és az emelt szintű hotelszolgáltatást kell kifizetni( 20000), és persze a mellékes. De a körülmények ennyit igazán megérnek.
(1-2 fős légkondicionált kórterem, személyi ápoló, étkezés, TV, telefon, WIFI)
Ma tartottuk Dani 4. szülinapját. Csak december 1-jén lesz, de hétköznap mi nem nagyon érünk rá, a jövő hétvége pedig foglalt, és nem is tudnak itt aludni sem szombaton-sem vasárnap, mert jön anyósom.
A tortáját tegnap este csináltuk Zsófival, fél 9-től éjfélig úgy, hogy a piskótát Zsófi már napközben megsütötte. :)
Jól sikerült, Daninak nagyon tetszett.
Feljött mama is, este kikísértük hármasban az állomásra. (Dani, Zsolti és én).
Dani mindig élvezi ha BKV-zunk, igyekszem kihasználni az összes lehetőséget.
Örült az összes ajándéknak, tőlünk egy dvd-t kapott, egy rendőrautót és egy diavetítőt filmekkel. Este már ki is próbáltuk, azzal meséltünk.
A képek már fent vannak a szokásos helyen. :)
Ja, ma reggel elfelejtettem megmérni a súlyom, aludtam fél 11-ig. :)
Tegnap 83,9 kg voltam.
Félek, hogy vagy leáll, vagy lelassul a fogyás, a mozgásból vissza kell vennem. Nem biciklizhetek, nem futhatok, nem gyalogolhatok emelkedőn, és nem mehetek 6km/h-val sem.
Tegnap és ma nem mozogtam semmit (tegnap nagyon fájt a köldököm, a doki nagyon megnyomorgatta, ma pedig elment az egész nap.)
Holnap már fogok gyalogolni (azt ne kommenteljétek, hogy nem szabad!), lassan fogok menni, max 5-tel, de muszáj mozogni valamennyit.
Puszi mindenkinek!
Sziasztok!
Ma reggel 84,4kg voltam.
Ma nem futottam, be akarom tartani az edzéstervet, ami jelenleg heti 2 alkalom. Ez azonban kevés. Hetente legalább négyszer mozogni kell.
Úgyhogy ma felpattantam a szobabiciklire, és kitekertem Miskolcról anyáékhoz. :)
Fél óra tekerés, 13 km.
Reggel kicsit megijedtem, mert megint fájt a köldököm. Elmúlt. Most nem fér bele a doki, csúcsidő van a melóhelyen, halunk meg, és ez így fog menni január végéig.
Ma kiderült, hogy Zsófiék előreláthatóan nem költözhetnek idén a céges lakásba. Keresnek albérletet, bár nem tudom, 1-2 hónapra hol lehet találni.
Ez azért nagyon gáz, mert bármennyire is szeretem őket, és örülök, hogy itt vannak, de vissza akarom kapni a régi megszokott életünket. Így is 2 hónap lett az 1-2 hétből. A Zsolti tűrőképességét sem túráztathatom már tovább, és az enyém is kopik rendesen. :)
Boldog névnapot Zoli!!!! (Ma Kelemen nap van)
Anya: írsz emailben, mi a helyzet nálatok?
Még így is tervezhetünk közös családi karácsonyt?
Puszi mindenkinek!
Ma reggel 84,4kg voltam.
Ma nem futottam, be akarom tartani az edzéstervet, ami jelenleg heti 2 alkalom. Ez azonban kevés. Hetente legalább négyszer mozogni kell.
Úgyhogy ma felpattantam a szobabiciklire, és kitekertem Miskolcról anyáékhoz. :)
Fél óra tekerés, 13 km.
Reggel kicsit megijedtem, mert megint fájt a köldököm. Elmúlt. Most nem fér bele a doki, csúcsidő van a melóhelyen, halunk meg, és ez így fog menni január végéig.
Ma kiderült, hogy Zsófiék előreláthatóan nem költözhetnek idén a céges lakásba. Keresnek albérletet, bár nem tudom, 1-2 hónapra hol lehet találni.
Ez azért nagyon gáz, mert bármennyire is szeretem őket, és örülök, hogy itt vannak, de vissza akarom kapni a régi megszokott életünket. Így is 2 hónap lett az 1-2 hétből. A Zsolti tűrőképességét sem túráztathatom már tovább, és az enyém is kopik rendesen. :)
Boldog névnapot Zoli!!!! (Ma Kelemen nap van)
Anya: írsz emailben, mi a helyzet nálatok?
Még így is tervezhetünk közös családi karácsonyt?
Puszi mindenkinek!
Ma kezdtem a Monspart Sarolta féle edzéstervet.
Az első-második hét a következőképp megy:
2 perc gyaloglás, 1 perc futás, 2 perc gyaloglás, 1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás.
Az igazat megvallva, azt hittem belehalok ebbe a 17 percbe.
5,6-tal gyalogoltam és 6-tal futottam.
Ha belegondolok, hogy a futás tempójával simán gyalogolok 1 órát.......maga a futómozdulat nagyon megterhelő egyelőre.
Kíváncsi vagyok, mennyi fejlődést érek el ebben a két hétben.
Az már biztos, hogy csak akkor fogom csinálni, ha Zsolti itthon van.
A következő futóedzés tehát csütörtökön lesz.
Az edzésterv szerint az első két hétben 3 edzésnap van, ebből az első kettő programja ugyanaz, a harmadik pedig pihenés. Ez nekem kevésnek tűnik, hiszen ez valójában csak heti 2 alkalom.
Be fogok iktatni még két plusz mozgást, ami vagy bicikli, vagy zumba lesz. Hetente négyszer azért kell mozogni.
Más: nagyon sok stressz ér minden nap, folyamatosan. Ezt valahogy ki kell adni. Nálam a legjobban a zene-tánc jön be. Ezért fontos. 5 év alatt egyszer sem voltunk. Nálunk volt buli párszor, ahol Zsolti mindig jól érezte magát. A mostani osztálytalálkozóját végigtáncolta, és ott is jól érezte magát. A Balatonon a disco-hajón is jól érezte magát.
Egyetlen egy titka van: kicsit innia kell, hogy el tudjon lazulni.
(Ja, és még egy: szervezzem meg, vagyis mondjam meg mikor és hova megyünk, mert a program kitalálás neki hatalmas meló és nyűg. :) )
Szerintem évente párszor igazán kibírhatja értem is.
Ahogy én mindig szervezek olyan programokat, amik igazából csak miatta vannak - amellett, hogy én is jól érzem magam ezeken, mert látom, milyen boldog - neki is meg kell tennie olyan dolgokat, amiket csak azért csinál, hogy én jól érezzem magam.
Boldogok vagyunk, semmiért nem kell senkinek aggódnia.
De ha én folyamatosan lemondok azokról a programokról, amiket ÉN szeretnék, annak hosszú távon biztos nem lesz jó vége. És ezt nem engedhetem. Tehát ebben a kérdésben maradok önző, mert ez kell nekem a kiegyensúlyozottságomhoz.
Puszi mindenkinek!
Az első-második hét a következőképp megy:
2 perc gyaloglás, 1 perc futás, 2 perc gyaloglás, 1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás,1 perc futás, 2 perc gyaloglás.
Az igazat megvallva, azt hittem belehalok ebbe a 17 percbe.
5,6-tal gyalogoltam és 6-tal futottam.
Ha belegondolok, hogy a futás tempójával simán gyalogolok 1 órát.......maga a futómozdulat nagyon megterhelő egyelőre.
Kíváncsi vagyok, mennyi fejlődést érek el ebben a két hétben.
Az már biztos, hogy csak akkor fogom csinálni, ha Zsolti itthon van.
A következő futóedzés tehát csütörtökön lesz.
Az edzésterv szerint az első két hétben 3 edzésnap van, ebből az első kettő programja ugyanaz, a harmadik pedig pihenés. Ez nekem kevésnek tűnik, hiszen ez valójában csak heti 2 alkalom.
Be fogok iktatni még két plusz mozgást, ami vagy bicikli, vagy zumba lesz. Hetente négyszer azért kell mozogni.
Más: nagyon sok stressz ér minden nap, folyamatosan. Ezt valahogy ki kell adni. Nálam a legjobban a zene-tánc jön be. Ezért fontos. 5 év alatt egyszer sem voltunk. Nálunk volt buli párszor, ahol Zsolti mindig jól érezte magát. A mostani osztálytalálkozóját végigtáncolta, és ott is jól érezte magát. A Balatonon a disco-hajón is jól érezte magát.
Egyetlen egy titka van: kicsit innia kell, hogy el tudjon lazulni.
(Ja, és még egy: szervezzem meg, vagyis mondjam meg mikor és hova megyünk, mert a program kitalálás neki hatalmas meló és nyűg. :) )
Szerintem évente párszor igazán kibírhatja értem is.
Ahogy én mindig szervezek olyan programokat, amik igazából csak miatta vannak - amellett, hogy én is jól érzem magam ezeken, mert látom, milyen boldog - neki is meg kell tennie olyan dolgokat, amiket csak azért csinál, hogy én jól érezzem magam.
Boldogok vagyunk, semmiért nem kell senkinek aggódnia.
De ha én folyamatosan lemondok azokról a programokról, amiket ÉN szeretnék, annak hosszú távon biztos nem lesz jó vége. És ezt nem engedhetem. Tehát ebben a kérdésben maradok önző, mert ez kell nekem a kiegyensúlyozottságomhoz.
Puszi mindenkinek!
Danival szerda este diabetikus kekszet ettünk Nutellával....
Csütörtökön nem mentünk a buliba, Zsolti rosszul volt, valamit összeevett....
Lemondtam a programot, bár gyanús, hogy elég gyakran történik vele ilyesmi, ha nekem kedves programot szervezek. Bár mondta, hogy menjünk, de nem volt szívem hozzá.....tényleg szarul nézett ki. :)
Itthon voltunk este, és találtam 1 csomag kedvenc kekszemet......nutelláztam is hozzá.
Csütörtök reggel 84,8 kg voltam, péntek reggel meg 85,8.
Úgyhogy mostantól szigorú szabályok vannak.
Nem vehet diabetikus édességet, vagy ha neki kell, akkor dugja el előlem.
A lakásból ki van tiltva minden csoki, sütemény, nutella, cukorka, keksz.....Sajnálom, majd Dani eszik ilyeneket Dorogon. Nem akarok sem maradék tejbegrízt, sem semmi hasonló egészségtelen hízlaló kaját látni sem a konyhában, sem a hűtőben. Ami nem fogy el, kuka.
Nem tudok neki ellenállni, ezt meg kell értenetek.
Szeretem magam ilyennek, szeretem a mostani életformámat, és nagyon szeretem, amikor Zsolti szinte csodálattal nézi, ahogy futok a busz után, vagy futok felfelé a lépcsőn. :)
Kaptam az uramtól pár dolgot. :)
Kinéztem egy csizmát, megvette. Meg akartam neki mutatni a Saturnban, hogy milyen MP4 lejátszót kérek karácsonyra, megvette most. És rendeltünk a neten egy pulzusmérő órát is, ami valóban szükséges, hogy be tudjam állítani a zsírégető tartományt.
Futás: sokat olvasgatok, és döbbenek meg. Jól futni nem könnyű. Nem mindegy a ritmus, a földreérés, a pulzus-szám, a levegővétel, semmi nem mindegy. Ezek azért fontosak, hogy megszeressem a futást, fogyjak közben, védjem az izületeimet és a légzőszerveimet. Szóval, nem elég nekilódulni ész nélkül.
A cégnél hálistennek nagyon sok kolléga fut rendszeresen, félprofik, félmaratonokat futnak, közösen indulnak futóversenyeken, szóval, kapom a rengeteg jó tanácsot.
Amit mindenki mond: nem szabad gyorsan futnom, nekem most nem a sebességre kell figyelnem, hanem arra, hogy az időt tudjam növelni. A gyaloglásnál megszokott 6km/h-s sebesség egyelőre elég a kocogáshoz, gyalogoljak kicsit lassabban, és kocogjak 6-tal.
Sok még a túlsúly, a szívem és a tüdőm nincs hozzászokva az ilyen terheléshez, szóval lassan-okosan, ráérek.
Meg fogom tartani a tanácsokat.
Anyukám, ne aggódj. Nem terepen fogok futni először, itthon a futógépen. Könnyebb is először, mert megy alattam a szalag, ugyanakkor az izületeket is ez védi a legjobban.
Heti 3-4szer fogok futni, és mindig akkor, amikor Zsolti itthon van. Ő mindig vigyáz rám.
Ma is leparancsolt a gépről 50 perc gyaloglás után, pedig bírtam volna még.
Át akarom rendezni a lakást, de alaposan. Fejben már tervezgetem. Pár dolgot rögtön megvalósítunk, ahogy Zsófiék elköltöznek, a nagyját csak tavasszal, amikor kifestjük újra az egész lakást.
Mikulásra megleptem magunkat egy kis kikapcsolódással, és anyósnak is szerzünk egy kis örömet.
4-én szombaton elmegyünk a Nemzeti Galériába, megnézzük Munkácsy Krisztus trilógiáját. Én már láttam Debrecenben, a hatás leírhatatlan. Ez szerintem megint egy mindenkinek látnia kell tipusú program, a 3 kép külön-külön is óriási élmény lehet, de így együtt......csodálatos!
Persze, Zsolti nem hiszem, hogy eljön velünk, a művészetekkel hadilábon áll. Még csak színházba sem lehet elcipelni, amikor meg kiejtem az opera szót, már rosszul van. Nekem viszont hiányzik.
Vasárnap átmegyünk Bécsbe (oda már hárman) a karácsonyi vásárra. Tavaly 10.000 Ft volt oda-vissza a busz út, most találtam a neten egy utazási irodát, ugyanezt 4400-ért adják. Ennyiért kimegyek megint. :)
Most vasárnap délután, amikor végzett Zsolti, kimegyünk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra.
Ez állandó programunk, nagyon szeretem, és egészséges életmód ide-egészséges életmód oda, nekem ott igenis jár a tökipompos és a forralt bor. :)
Újra a régi vagyok, jó a kedvem.
Vacsora után elfelejtettem bevenni a cukorgyógyszert.......Most, hogy eszembe jutott, gondoltam, mérek egyet előtte....5,4 volt. Be sem veszem, ez így jó, nem kell, hogy esetleg túl leessen éjszaka. A mozgás szépen levitte. :)
Talán egyszer majd csökkenthetem, vagy végleg elhagyhatom, ha figyelek. :) A doki szerint is van rá esélyem.
Kati: megírod emailben, hogy most hány kg vagy, illetve mennyi voltál, amikor sokat leadtál?
Abbahagyom a szófosást, még a végén meguntok. :)
Puszi mindenkinek!
Csütörtökön nem mentünk a buliba, Zsolti rosszul volt, valamit összeevett....
Lemondtam a programot, bár gyanús, hogy elég gyakran történik vele ilyesmi, ha nekem kedves programot szervezek. Bár mondta, hogy menjünk, de nem volt szívem hozzá.....tényleg szarul nézett ki. :)
Itthon voltunk este, és találtam 1 csomag kedvenc kekszemet......nutelláztam is hozzá.
Csütörtök reggel 84,8 kg voltam, péntek reggel meg 85,8.
Úgyhogy mostantól szigorú szabályok vannak.
Nem vehet diabetikus édességet, vagy ha neki kell, akkor dugja el előlem.
A lakásból ki van tiltva minden csoki, sütemény, nutella, cukorka, keksz.....Sajnálom, majd Dani eszik ilyeneket Dorogon. Nem akarok sem maradék tejbegrízt, sem semmi hasonló egészségtelen hízlaló kaját látni sem a konyhában, sem a hűtőben. Ami nem fogy el, kuka.
Nem tudok neki ellenállni, ezt meg kell értenetek.
Szeretem magam ilyennek, szeretem a mostani életformámat, és nagyon szeretem, amikor Zsolti szinte csodálattal nézi, ahogy futok a busz után, vagy futok felfelé a lépcsőn. :)
Kaptam az uramtól pár dolgot. :)
Kinéztem egy csizmát, megvette. Meg akartam neki mutatni a Saturnban, hogy milyen MP4 lejátszót kérek karácsonyra, megvette most. És rendeltünk a neten egy pulzusmérő órát is, ami valóban szükséges, hogy be tudjam állítani a zsírégető tartományt.
Futás: sokat olvasgatok, és döbbenek meg. Jól futni nem könnyű. Nem mindegy a ritmus, a földreérés, a pulzus-szám, a levegővétel, semmi nem mindegy. Ezek azért fontosak, hogy megszeressem a futást, fogyjak közben, védjem az izületeimet és a légzőszerveimet. Szóval, nem elég nekilódulni ész nélkül.
A cégnél hálistennek nagyon sok kolléga fut rendszeresen, félprofik, félmaratonokat futnak, közösen indulnak futóversenyeken, szóval, kapom a rengeteg jó tanácsot.
Amit mindenki mond: nem szabad gyorsan futnom, nekem most nem a sebességre kell figyelnem, hanem arra, hogy az időt tudjam növelni. A gyaloglásnál megszokott 6km/h-s sebesség egyelőre elég a kocogáshoz, gyalogoljak kicsit lassabban, és kocogjak 6-tal.
Sok még a túlsúly, a szívem és a tüdőm nincs hozzászokva az ilyen terheléshez, szóval lassan-okosan, ráérek.
Meg fogom tartani a tanácsokat.
Anyukám, ne aggódj. Nem terepen fogok futni először, itthon a futógépen. Könnyebb is először, mert megy alattam a szalag, ugyanakkor az izületeket is ez védi a legjobban.
Heti 3-4szer fogok futni, és mindig akkor, amikor Zsolti itthon van. Ő mindig vigyáz rám.
Ma is leparancsolt a gépről 50 perc gyaloglás után, pedig bírtam volna még.
Át akarom rendezni a lakást, de alaposan. Fejben már tervezgetem. Pár dolgot rögtön megvalósítunk, ahogy Zsófiék elköltöznek, a nagyját csak tavasszal, amikor kifestjük újra az egész lakást.
Mikulásra megleptem magunkat egy kis kikapcsolódással, és anyósnak is szerzünk egy kis örömet.
4-én szombaton elmegyünk a Nemzeti Galériába, megnézzük Munkácsy Krisztus trilógiáját. Én már láttam Debrecenben, a hatás leírhatatlan. Ez szerintem megint egy mindenkinek látnia kell tipusú program, a 3 kép külön-külön is óriási élmény lehet, de így együtt......csodálatos!
Persze, Zsolti nem hiszem, hogy eljön velünk, a művészetekkel hadilábon áll. Még csak színházba sem lehet elcipelni, amikor meg kiejtem az opera szót, már rosszul van. Nekem viszont hiányzik.
Vasárnap átmegyünk Bécsbe (oda már hárman) a karácsonyi vásárra. Tavaly 10.000 Ft volt oda-vissza a busz út, most találtam a neten egy utazási irodát, ugyanezt 4400-ért adják. Ennyiért kimegyek megint. :)
Most vasárnap délután, amikor végzett Zsolti, kimegyünk a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra.
Ez állandó programunk, nagyon szeretem, és egészséges életmód ide-egészséges életmód oda, nekem ott igenis jár a tökipompos és a forralt bor. :)
Újra a régi vagyok, jó a kedvem.
Vacsora után elfelejtettem bevenni a cukorgyógyszert.......Most, hogy eszembe jutott, gondoltam, mérek egyet előtte....5,4 volt. Be sem veszem, ez így jó, nem kell, hogy esetleg túl leessen éjszaka. A mozgás szépen levitte. :)
Talán egyszer majd csökkenthetem, vagy végleg elhagyhatom, ha figyelek. :) A doki szerint is van rá esélyem.
Kati: megírod emailben, hogy most hány kg vagy, illetve mennyi voltál, amikor sokat leadtál?
Abbahagyom a szófosást, még a végén meguntok. :)
Puszi mindenkinek!
Megy ez, csak akarni kell. :)
Ma reggel 85,2 kg voltam.
Hetek óta nincs asztma-gyógyszerem, még ezen a héten elmegyek feliratom (ha Zsófi megtalálja a betegkönyvemet), és utána kezdem a futóedzéseket.
Nagyon sokféle edzéstervet találtam a neten, végül a fél év alatt 5km-t választottam. Ez kifejezetten sosem mozgó, túlsúlyos, nem túl fiatal kezdőknek szól.
Itt találja, akit érdekel.:
http://www.futanet.hu/eterv2/edzesterv/ot/kezdo_felev_ms.html
Fél év múlva a 41. szülinapom környékén érem el.
Nem akarok gyorsabban haladni, ráérek, és az asztma miatt is óvatos akarok lenni.
Nézegetem a futócipőket is, de úgy döntöttem, az első 1 hónapban nem veszek. Bár mindenhol azt olvastam, hogy muszáj a kezdetektől az izületek miatt, de ismerve a kitartásom, úgy döntöttem, hogy csak akkor adok érte súlyos tízezreket, ha az első hónapot lelkiismeretesen végigcsináltam.
Most megyek gyalogolni, puszi mindenkinek!
Ma reggel 85,2 kg voltam.
Hetek óta nincs asztma-gyógyszerem, még ezen a héten elmegyek feliratom (ha Zsófi megtalálja a betegkönyvemet), és utána kezdem a futóedzéseket.
Nagyon sokféle edzéstervet találtam a neten, végül a fél év alatt 5km-t választottam. Ez kifejezetten sosem mozgó, túlsúlyos, nem túl fiatal kezdőknek szól.
Itt találja, akit érdekel.:
http://www.futanet.hu/eterv2/edzesterv/ot/kezdo_felev_ms.html
Fél év múlva a 41. szülinapom környékén érem el.
Nem akarok gyorsabban haladni, ráérek, és az asztma miatt is óvatos akarok lenni.
Nézegetem a futócipőket is, de úgy döntöttem, az első 1 hónapban nem veszek. Bár mindenhol azt olvastam, hogy muszáj a kezdetektől az izületek miatt, de ismerve a kitartásom, úgy döntöttem, hogy csak akkor adok érte súlyos tízezreket, ha az első hónapot lelkiismeretesen végigcsináltam.
Most megyek gyalogolni, puszi mindenkinek!
Pedig ez is én vagyok. De nagyon-nagyon ritkán láthatják ezt az énemet mások, beleértve a hozzám legközelebb állókat is.
Általában ilyennek ismertek:
A nem normális, mindenre kapható, örökké gyerek.
De én vagyok a saját lelkébe néző, személyiségét boncolgató, hibáit és önmagát kereső, állandóan javítani, fejlődni vágyó, befelé forduló önpszichológus is. Aki nagyon őszintén tud saját magába tiszta erőből kést szúrni, feltépni régi sebeket, keresni a válaszokat a miértekre.
Talán nem kellett volna megosztani veletek ezt az oldalamat. Nem akartam senkit összezavarni, elég, ha magammal megteszem. De a fejlődéshez, hogy jobbá legyek, hogy rájöjjek "miért születtem erre a világra", mi a feladatom ebben az életben, kellenek az ilyen napok is.
Igazad van Kati. A kilók fogyásával fogy a jókedv is. Ez azért szomorú.
Én azonban nem hagyhatom abba. Hiszen ez nem fogyókúra, nem azért csinálom, hogy vékony Kriszta legyek. Azt leszarom. Nekem az életemért kell egészségesen élnem, és leadnom a felesleget. És soha nem hagyhatom abba, a cukorbetegség baromi nagy úr. Nem terhelhetem Zsoltit sem vaksággal, sem féllábú társsal. Na meg én sem akarom. Ott akarok lenni Dani esküvőjén, Zsófi diplomaosztóján -bár azt nem tudom, melyik lesz hamarabb- :) .
És persze ki fogja szervezni a nagy családi nyaralásokat???
Szóval, én nem adhatom fel, és továbbra is egészségesen kell élnem.
Nem ehetek fornettit, Milka csokit, Zsófi sütijéből, stb.....SOHA.
Annyi mindent szeretnék még. Megvannak a közeli-közép-és hosszútávú terveim is.
Ezek között van pár egyelőre szerintem is megvalósíthatatlan, de a java simán elérhető.
Jogosítvány, autó, diploma, nyelvtudás, főkönyvelői beosztás, saját családi ház, Zsoltinak egy bolt,
biciklizni akarok, sportosan élni, kosarazni Zsoltival, és ne röhögjetek ki - vagy akár röhöghettek is, én is azt tenném - maratont akarok futni 5 éven belül.
Ami 2011-ben esedékes ebből: jogsi, autó, angol társalgási szinten, és a bicikli. Fél év múlva lefutni egyben 5 km-t.
És annyi helyre el kell még jutnunk: Barcelona, Abi Dhabi-Dubai, Izrael, Egyiptom, Francia-és Olaszország rengeteg vidéke, és még sorolhatnám.
Álmok vannak. A tervek is megvannak. Tudom, mit kell tennem az elérésükhöz. Látom az egyes lépcsőfokokat. De néha megijedek, túl sokat akarok, túl sokat kell tennem. Pedig képes vagyok rá. :) Hiszen mindenre képes vagyok.
Szóval, nincs semmi baj. Vannak hullámvölgyeim. Mint mindenkinek.
De büszke vagyok rátok, és határtalanul szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van.
Legszívesebben most odabújnék mindannyiótokhoz, és úgy mondanám el: nagyon szeretlek benneteket!!!
Ma reggel 86,2 kg voltam. De akkor is meglesz karácsonyra a betervezett 75. :)
Csütörtök este elmegyünk Zsoltival a Szeparéba, és szétbulizom magamat. Kell ez most nekem.
A Mikulásgyárnak lesz egy elő-adománygyűjtő bulija, ma már meg is vettem a játékokat, amiket viszünk.
Pénteken nem leszek túl eredményes munkaerő, de kit érdekel. :) Ez most jár nekem. Zene, tánc, buli, jófej ismerősök-kollégák, stresszűzés, és alkohol. Most ez kell.
Puszi mindenkinek!
Általában ilyennek ismertek:
De én vagyok a saját lelkébe néző, személyiségét boncolgató, hibáit és önmagát kereső, állandóan javítani, fejlődni vágyó, befelé forduló önpszichológus is. Aki nagyon őszintén tud saját magába tiszta erőből kést szúrni, feltépni régi sebeket, keresni a válaszokat a miértekre.
Talán nem kellett volna megosztani veletek ezt az oldalamat. Nem akartam senkit összezavarni, elég, ha magammal megteszem. De a fejlődéshez, hogy jobbá legyek, hogy rájöjjek "miért születtem erre a világra", mi a feladatom ebben az életben, kellenek az ilyen napok is.
Igazad van Kati. A kilók fogyásával fogy a jókedv is. Ez azért szomorú.
Én azonban nem hagyhatom abba. Hiszen ez nem fogyókúra, nem azért csinálom, hogy vékony Kriszta legyek. Azt leszarom. Nekem az életemért kell egészségesen élnem, és leadnom a felesleget. És soha nem hagyhatom abba, a cukorbetegség baromi nagy úr. Nem terhelhetem Zsoltit sem vaksággal, sem féllábú társsal. Na meg én sem akarom. Ott akarok lenni Dani esküvőjén, Zsófi diplomaosztóján -bár azt nem tudom, melyik lesz hamarabb- :) .
És persze ki fogja szervezni a nagy családi nyaralásokat???
Szóval, én nem adhatom fel, és továbbra is egészségesen kell élnem.
Nem ehetek fornettit, Milka csokit, Zsófi sütijéből, stb.....SOHA.
Annyi mindent szeretnék még. Megvannak a közeli-közép-és hosszútávú terveim is.
Ezek között van pár egyelőre szerintem is megvalósíthatatlan, de a java simán elérhető.
Jogosítvány, autó, diploma, nyelvtudás, főkönyvelői beosztás, saját családi ház, Zsoltinak egy bolt,
biciklizni akarok, sportosan élni, kosarazni Zsoltival, és ne röhögjetek ki - vagy akár röhöghettek is, én is azt tenném - maratont akarok futni 5 éven belül.
Ami 2011-ben esedékes ebből: jogsi, autó, angol társalgási szinten, és a bicikli. Fél év múlva lefutni egyben 5 km-t.
És annyi helyre el kell még jutnunk: Barcelona, Abi Dhabi-Dubai, Izrael, Egyiptom, Francia-és Olaszország rengeteg vidéke, és még sorolhatnám.
Álmok vannak. A tervek is megvannak. Tudom, mit kell tennem az elérésükhöz. Látom az egyes lépcsőfokokat. De néha megijedek, túl sokat akarok, túl sokat kell tennem. Pedig képes vagyok rá. :) Hiszen mindenre képes vagyok.
Szóval, nincs semmi baj. Vannak hullámvölgyeim. Mint mindenkinek.
De büszke vagyok rátok, és határtalanul szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van.
Legszívesebben most odabújnék mindannyiótokhoz, és úgy mondanám el: nagyon szeretlek benneteket!!!
Ma reggel 86,2 kg voltam. De akkor is meglesz karácsonyra a betervezett 75. :)
Csütörtök este elmegyünk Zsoltival a Szeparéba, és szétbulizom magamat. Kell ez most nekem.
A Mikulásgyárnak lesz egy elő-adománygyűjtő bulija, ma már meg is vettem a játékokat, amiket viszünk.
Pénteken nem leszek túl eredményes munkaerő, de kit érdekel. :) Ez most jár nekem. Zene, tánc, buli, jófej ismerősök-kollégák, stresszűzés, és alkohol. Most ez kell.
Puszi mindenkinek!
Egy hete nem írtam......És senki nem hiányolt. Emlékeztek még? Amikor áprilisban elkezdtem, szóltam. Ha nem írok, baj van.
Ez a hét a nem mozgásról és sok evésről szólt. Nem vagyok mostanában jó passzban. Stresszes vagyok, ideges, bár nem tudom, miért. Nincs kedvem semmihez. Mindegy, hogy süt a nap, vagy esik, mindegy, hogy hétköznap van vagy hétvége, minden mindegy. Nincs kedvem semmihez.
Nincs kedvem melózni menni, nincs kedvem hazajönni. Nincs kedvem vásárolni, szóval semmihez nincs kedvem, és semmi nem okoz örömöt.
Miért? Fogalmam sincs.
Voltatok már így?
Olyan vagyok, mint egy alkoholista. Ez a hét erre ébresztett rá. Olyan könnyen visszaesek az "enni" állapotba, olyan könnyen elindulok újra a lejtőn.
Mint egy alkoholista, aki győzködi magát, hogy csak egy pohárral iszik, az nem árthat.
Hogy megáll utána, mert meg tud állni. Csak az az egy pohár kell. De az nagyon, mert anélkül most meghal.
És hisz magának. Pedig mekkora hazugság. Milyen könnyű hazudni magunknak, pedig valahol mélyen tudjuk, hogy mit teszünk. Ismerjük ezt az állapotot, hisz oly sokszor átestünk már rajta. Soha nem elég 1 pohár. És nem tudunk megállni.
Holnap reggel jóval 86 kg fölött leszek, ez pedig + 2kg-t jelent. Nem érzem jól magam lelkileg és testileg sem.
Kövérnek látom magam megint, elmúlt a sikerélmény, amikor büszke voltam arra, amit eddig elértem.
Most gyűlölöm magam, jellemtelen, gyenge szarnak látom, és ezt sajnos kivetítem a környezetemre is. Nem úgy válaszolok, ahogy kéne, ideges vagyok másokkal is.
Valamelyik nap bevágtam egy egész tábla Milka csokit. Nem diétásat. Aztán máskor megettem 15 dkg fornettit. Tegnap este és ma is ettem abból a sütiből, amit Zsófi csinált. Miért, mikor már sokkal közelebb vagyok a célhoz, mint eddig bármikor?
Miért vagyok alapjaiban egy lusta, mindent felzabáló, akaratgyenge ember?
Miért nem tudok megváltozni? A "soha többet" miért nem lehet tényleg igaz? Miért eszem? Mi hiányzik, amit ezzel-és csak ezzel- pótolok?
Ráadásul úgy, hogy közben gyűlölöm magam, nem jó a közérzetem sem, a hangulatom sem tőle.
Gondolkoztam egy pszichoterápián, rá kéne jönnöm, mi van bennem mélyen elásva, amiért akadályozom saját magam. Miért vagyok alapjaiban "önsorsrontó" személyiség? Persze megálltam ott, hogy biztos drága, és sajnos az a pszichológus, akihez szeretnék elmenni, jelenleg nem tud egyéni terápiával foglalkozni.
Ismerem magam, a jó-és rossz oldalamat is. De nem tudok egyedül továbblépni.
Unatkozom. A saját életemben. Most talán sokan mosolyogtok, és arra gondoltok, hogy jó dolgában elment az esze. Pedig az utazások, a vásárlások is mind azért vannak, hogy ne unjam magam halálra.
Az persze szerencse, hogy megtehetjük. De ez annyira nem minden. Annyira nem az igazi megoldás.
Kicsit depresszív hangulatban vagyok, és ezt talán nem is fogjátok megérteni.
Aggódni nem kell. Fel fogok állni. Mert muszáj, mert példát kell mutatnom, és mert mindenki azt hiszi, hogy nekem minden sikerül, mindent elérek, amit akarok, úgy élek, ahogy szeretnék.
De vajon a céljaim az én céljaim? Vagy csak "ezt várják tőlem" célok?
Sikeres vagyok a munkámban, a magánéletemben, szeretnek és elismernek a főnökeim, imád a párom.
Szeretem a munkám, Zsolti a mindenem. De valahogy mégsem kerek ez az egész.
Én még mindig az a komoly önértékelési gondokkal küzdő kamasz vagyok, aki egészen biztos benne, hogy önmagáért soha senki nem fogja szeretni.
Ezért kell mindig nekem a legjobbnak lenni a munkahelyemen, és vagyok a magánéletben is inkább konfliktuskerülő.
Na, panaszkodásból elég. Nem vagytok pszichológusok, és mindenkinek megvan a saját baja.
Holnap hétfő, és holnap reggel újra a harcos-küzdő-mindent elérő Kriszta fog felébredni.
Az, hogy ez hazugság, az senkit nem érdekel.
A legegyszerűbb megoldás, hogy ne nézzek magamba. Akkor nincs gond. Persze, ettől egy pszichológus igazán kiakadna, és igaza is van.
Amikor legszívesebben sírnék-ordítanék, mert valami fáj, de nem tudom mi az. Akkor -mint most is - felveszem az álarcot, és megy minden tovább. Majd egyszer megfizetem az árát. Elvesztem a saját életemben. De a depressziótól még messze vagyok. :)
Holnaptól újra szigorú diéta, mozgás, újra nekifutok az angolnak. Elkészítem a kis terveimet, haladok azok szerint, mert ezek a tervek legalább megadják azokat a határokat, amik között mozognom kell, hogy ne legyen időm a saját lelkemmel foglalkozni.
Közzétegyem, ne tegyem? Közzéteszem. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok Ti, akik szerettek.
Ez a hét a nem mozgásról és sok evésről szólt. Nem vagyok mostanában jó passzban. Stresszes vagyok, ideges, bár nem tudom, miért. Nincs kedvem semmihez. Mindegy, hogy süt a nap, vagy esik, mindegy, hogy hétköznap van vagy hétvége, minden mindegy. Nincs kedvem semmihez.
Nincs kedvem melózni menni, nincs kedvem hazajönni. Nincs kedvem vásárolni, szóval semmihez nincs kedvem, és semmi nem okoz örömöt.
Miért? Fogalmam sincs.
Voltatok már így?
Olyan vagyok, mint egy alkoholista. Ez a hét erre ébresztett rá. Olyan könnyen visszaesek az "enni" állapotba, olyan könnyen elindulok újra a lejtőn.
Mint egy alkoholista, aki győzködi magát, hogy csak egy pohárral iszik, az nem árthat.
Hogy megáll utána, mert meg tud állni. Csak az az egy pohár kell. De az nagyon, mert anélkül most meghal.
És hisz magának. Pedig mekkora hazugság. Milyen könnyű hazudni magunknak, pedig valahol mélyen tudjuk, hogy mit teszünk. Ismerjük ezt az állapotot, hisz oly sokszor átestünk már rajta. Soha nem elég 1 pohár. És nem tudunk megállni.
Holnap reggel jóval 86 kg fölött leszek, ez pedig + 2kg-t jelent. Nem érzem jól magam lelkileg és testileg sem.
Kövérnek látom magam megint, elmúlt a sikerélmény, amikor büszke voltam arra, amit eddig elértem.
Most gyűlölöm magam, jellemtelen, gyenge szarnak látom, és ezt sajnos kivetítem a környezetemre is. Nem úgy válaszolok, ahogy kéne, ideges vagyok másokkal is.
Valamelyik nap bevágtam egy egész tábla Milka csokit. Nem diétásat. Aztán máskor megettem 15 dkg fornettit. Tegnap este és ma is ettem abból a sütiből, amit Zsófi csinált. Miért, mikor már sokkal közelebb vagyok a célhoz, mint eddig bármikor?
Miért vagyok alapjaiban egy lusta, mindent felzabáló, akaratgyenge ember?
Miért nem tudok megváltozni? A "soha többet" miért nem lehet tényleg igaz? Miért eszem? Mi hiányzik, amit ezzel-és csak ezzel- pótolok?
Ráadásul úgy, hogy közben gyűlölöm magam, nem jó a közérzetem sem, a hangulatom sem tőle.
Gondolkoztam egy pszichoterápián, rá kéne jönnöm, mi van bennem mélyen elásva, amiért akadályozom saját magam. Miért vagyok alapjaiban "önsorsrontó" személyiség? Persze megálltam ott, hogy biztos drága, és sajnos az a pszichológus, akihez szeretnék elmenni, jelenleg nem tud egyéni terápiával foglalkozni.
Ismerem magam, a jó-és rossz oldalamat is. De nem tudok egyedül továbblépni.
Unatkozom. A saját életemben. Most talán sokan mosolyogtok, és arra gondoltok, hogy jó dolgában elment az esze. Pedig az utazások, a vásárlások is mind azért vannak, hogy ne unjam magam halálra.
Az persze szerencse, hogy megtehetjük. De ez annyira nem minden. Annyira nem az igazi megoldás.
Kicsit depresszív hangulatban vagyok, és ezt talán nem is fogjátok megérteni.
Aggódni nem kell. Fel fogok állni. Mert muszáj, mert példát kell mutatnom, és mert mindenki azt hiszi, hogy nekem minden sikerül, mindent elérek, amit akarok, úgy élek, ahogy szeretnék.
De vajon a céljaim az én céljaim? Vagy csak "ezt várják tőlem" célok?
Sikeres vagyok a munkámban, a magánéletemben, szeretnek és elismernek a főnökeim, imád a párom.
Szeretem a munkám, Zsolti a mindenem. De valahogy mégsem kerek ez az egész.
Én még mindig az a komoly önértékelési gondokkal küzdő kamasz vagyok, aki egészen biztos benne, hogy önmagáért soha senki nem fogja szeretni.
Ezért kell mindig nekem a legjobbnak lenni a munkahelyemen, és vagyok a magánéletben is inkább konfliktuskerülő.
Na, panaszkodásból elég. Nem vagytok pszichológusok, és mindenkinek megvan a saját baja.
Holnap hétfő, és holnap reggel újra a harcos-küzdő-mindent elérő Kriszta fog felébredni.
Az, hogy ez hazugság, az senkit nem érdekel.
A legegyszerűbb megoldás, hogy ne nézzek magamba. Akkor nincs gond. Persze, ettől egy pszichológus igazán kiakadna, és igaza is van.
Amikor legszívesebben sírnék-ordítanék, mert valami fáj, de nem tudom mi az. Akkor -mint most is - felveszem az álarcot, és megy minden tovább. Majd egyszer megfizetem az árát. Elvesztem a saját életemben. De a depressziótól még messze vagyok. :)
Holnaptól újra szigorú diéta, mozgás, újra nekifutok az angolnak. Elkészítem a kis terveimet, haladok azok szerint, mert ezek a tervek legalább megadják azokat a határokat, amik között mozognom kell, hogy ne legyen időm a saját lelkemmel foglalkozni.
Közzétegyem, ne tegyem? Közzéteszem. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok Ti, akik szerettek.
A tegnapi nap teljesen a shoppingolás jegyében telt. Amióta "normál" méretű ruhákat tudok hordani az elefántméret helyett, sokkal jobban élvezem a vásárlást. Igaz, a méretekkel nem vagyok tisztában, elég változatos.
Délelőtt a West-Endben voltunk. Beugrottunk egy Budmil boltba, 50%-os akció volt, bezárnak.
Kinéztem egy kabátot, M-es volt a legnagyobb. Hezitáltam, de Zsolti felpróbáltatta velem. Szerencsére hallgattam rá, jó volt. Eltetettük fél órára, és megnézte rajtam a másik kabátot, amit pénteken próbáltam. Hát, a Budmil nyert mindkettőnk szerint. Egyrészt a másik akciósan volt 16.000Ft, a Budmil meg 7.000, másrészt tényleg jobban állt.
Én ezt néztem ki:
Ez egy irha kabát, és Zsoltinak az nem tetszett benne, hogy a mellrésznél rajtam is így állt.
Végül ezt vettük meg:
Az irhát csak tisztíttatni lehetett volna, ez mosható, és szeretem a Budmil márkát, nagyon sokáig jók, és a mosást is bírja. Egyébként is inkább sportosan öltözöm, ez jobban megy ahhoz.
Vettünk még egy sporttáskát, 2 könyvet, egy edzőcipőt, 2 felsőt, dvd-ket, Daninak egy bőrdzsekit és egy buszt.
Ma reggel 84,3 kg voltam.
Mára semmi különöset nem tervezünk, mosás, rendrakás a ruhák között, ja, és a JMPoint Akadémián ma van a határideje a második tesztnek. Azt is meg kell csinálnom.
Elhatároztam, hogy tavasszal veszünk nekem is egy biciklit.
Kerestem a neten futás edzésterveket, most már ideje a gyaloglásból futásra váltani.
Emlékszem egy nagyon jóra, de azt egyelőre nem találtam meg.
Az első cél a futással: fél év múlva 5 km egyben. Ehhez van Monspart Saroltának edzésterve kezdőknek, kifejezetten túlsúlyos kezdők számára.
Na, puszi mindenkinek!
Délelőtt a West-Endben voltunk. Beugrottunk egy Budmil boltba, 50%-os akció volt, bezárnak.
Kinéztem egy kabátot, M-es volt a legnagyobb. Hezitáltam, de Zsolti felpróbáltatta velem. Szerencsére hallgattam rá, jó volt. Eltetettük fél órára, és megnézte rajtam a másik kabátot, amit pénteken próbáltam. Hát, a Budmil nyert mindkettőnk szerint. Egyrészt a másik akciósan volt 16.000Ft, a Budmil meg 7.000, másrészt tényleg jobban állt.
Én ezt néztem ki:
Végül ezt vettük meg:
Vettünk még egy sporttáskát, 2 könyvet, egy edzőcipőt, 2 felsőt, dvd-ket, Daninak egy bőrdzsekit és egy buszt.
Ma reggel 84,3 kg voltam.
Mára semmi különöset nem tervezünk, mosás, rendrakás a ruhák között, ja, és a JMPoint Akadémián ma van a határideje a második tesztnek. Azt is meg kell csinálnom.
Elhatároztam, hogy tavasszal veszünk nekem is egy biciklit.
Kerestem a neten futás edzésterveket, most már ideje a gyaloglásból futásra váltani.
Emlékszem egy nagyon jóra, de azt egyelőre nem találtam meg.
Az első cél a futással: fél év múlva 5 km egyben. Ehhez van Monspart Saroltának edzésterve kezdőknek, kifejezetten túlsúlyos kezdők számára.
Na, puszi mindenkinek!
Hát.....ma nagyon jó napom volt! :)
Valószínű jó volt a mai ruhaválasztás. 2 kolléganőm is észrevette, hogy mennyit fogytam, pedig látnak minden nap. Az egyik még meg is kérdezte, hogy ugye nem vagyok beteg?
Meló után bementem a West Endben lévő kedvenc boltomba, ahol duci ruhák vannak. Rég jártam ott.
Az eladó rögtön kiakadt, hogy mit csinálok, mennyit fogytam, lassan nem tudnak nekem ruhát adni. :)
Közölte, hogy van egy pulcsijuk, amit nem tudnak eladni, mert mindenkire kicsi. L-es. Nagyon csinos voltam benne. Nem vettem meg, mert drága volt, és már kapok normál boltban is méretet. :)
Föl akartam próbálni egy kabátot, ami nagyon tetszett, nyúltam a 3x-es méretért (eddig 5x-es felsőket vettem náluk), kikapta a kezemből, hogy mit akarok én ezzel. Igaza lett. Az xl-es lett jó.
Ezt elrakattam holnap 11-ig, mert nagyon tetszik, de nagyon drága, és szeretném, ha Zsolti látná rajtam.
És ha már holnap úgyis bemegyünk, láttam náluk egy fekete bőrnadrágot is, azt is felpróbálom. :)
Pedig 1 hete nem mozgok, nem is fogyok, ma reggel 85,4 voltam, de ettől függetlenül ez a nap megerősített, hogy érdemes folytatni.
Szerdán megyünk Zsófival fodrászhoz vágás-szárításra, este pedig Zsoltival X-Faktor koncertre.
A VIP megnyitón is nagyon jók voltak, most pedig szerveznek nekünk utána külön programot velük. Megnézzük a próbatermeket, beszélgetünk, stb. :)
Jaj, Király L Norbit nagyon szeretem!
Holnap jön mama (ma este tudtam meg), épp sütök egy tepsi almás-diós-fahéjas sütit.
Szombat este kettesben leszünk, 1 hónapja nem volt ilyen. :)
Dani Emőnél alszik, Zsófiék bulizni mennek.
Vasárnap Balázs már költözik, Zsófiék pedig kb 2-3 hét múlva.
Üres lesz a lakás.
Puszi mindenkinek! Kommenteljetek!!!
Valószínű jó volt a mai ruhaválasztás. 2 kolléganőm is észrevette, hogy mennyit fogytam, pedig látnak minden nap. Az egyik még meg is kérdezte, hogy ugye nem vagyok beteg?
Meló után bementem a West Endben lévő kedvenc boltomba, ahol duci ruhák vannak. Rég jártam ott.
Az eladó rögtön kiakadt, hogy mit csinálok, mennyit fogytam, lassan nem tudnak nekem ruhát adni. :)
Közölte, hogy van egy pulcsijuk, amit nem tudnak eladni, mert mindenkire kicsi. L-es. Nagyon csinos voltam benne. Nem vettem meg, mert drága volt, és már kapok normál boltban is méretet. :)
Föl akartam próbálni egy kabátot, ami nagyon tetszett, nyúltam a 3x-es méretért (eddig 5x-es felsőket vettem náluk), kikapta a kezemből, hogy mit akarok én ezzel. Igaza lett. Az xl-es lett jó.
Ezt elrakattam holnap 11-ig, mert nagyon tetszik, de nagyon drága, és szeretném, ha Zsolti látná rajtam.
És ha már holnap úgyis bemegyünk, láttam náluk egy fekete bőrnadrágot is, azt is felpróbálom. :)
Pedig 1 hete nem mozgok, nem is fogyok, ma reggel 85,4 voltam, de ettől függetlenül ez a nap megerősített, hogy érdemes folytatni.
Szerdán megyünk Zsófival fodrászhoz vágás-szárításra, este pedig Zsoltival X-Faktor koncertre.
A VIP megnyitón is nagyon jók voltak, most pedig szerveznek nekünk utána külön programot velük. Megnézzük a próbatermeket, beszélgetünk, stb. :)
Jaj, Király L Norbit nagyon szeretem!
Holnap jön mama (ma este tudtam meg), épp sütök egy tepsi almás-diós-fahéjas sütit.
Szombat este kettesben leszünk, 1 hónapja nem volt ilyen. :)
Dani Emőnél alszik, Zsófiék bulizni mennek.
Vasárnap Balázs már költözik, Zsófiék pedig kb 2-3 hét múlva.
Üres lesz a lakás.
Puszi mindenkinek! Kommenteljetek!!!
