Pedig ez is én vagyok. De nagyon-nagyon ritkán láthatják ezt az énemet mások, beleértve a hozzám legközelebb állókat is.
Általában ilyennek ismertek:
A nem normális, mindenre kapható, örökké gyerek.
De én vagyok a saját lelkébe néző, személyiségét boncolgató, hibáit és önmagát kereső, állandóan javítani, fejlődni vágyó, befelé forduló önpszichológus is. Aki nagyon őszintén tud saját magába tiszta erőből kést szúrni, feltépni régi sebeket, keresni a válaszokat a miértekre.
Talán nem kellett volna megosztani veletek ezt az oldalamat. Nem akartam senkit összezavarni, elég, ha magammal megteszem. De a fejlődéshez, hogy jobbá legyek, hogy rájöjjek "miért születtem erre a világra", mi a feladatom ebben az életben, kellenek az ilyen napok is.

Igazad van Kati. A kilók fogyásával fogy a jókedv is. Ez azért szomorú.
Én azonban nem hagyhatom abba. Hiszen ez nem fogyókúra, nem azért csinálom, hogy vékony Kriszta legyek. Azt leszarom. Nekem az életemért kell egészségesen élnem, és leadnom a felesleget. És soha nem hagyhatom abba, a cukorbetegség baromi nagy úr. Nem terhelhetem Zsoltit sem vaksággal, sem féllábú társsal. Na meg én sem akarom. Ott akarok lenni Dani esküvőjén, Zsófi diplomaosztóján -bár azt nem tudom, melyik lesz hamarabb-  :) .
És persze ki fogja szervezni a nagy családi nyaralásokat???
Szóval, én nem adhatom fel, és továbbra is egészségesen kell élnem.
Nem ehetek fornettit, Milka csokit, Zsófi sütijéből, stb.....SOHA.

Annyi mindent szeretnék még. Megvannak a közeli-közép-és hosszútávú terveim is.
Ezek között van pár egyelőre szerintem is megvalósíthatatlan, de a java simán elérhető.
Jogosítvány, autó, diploma, nyelvtudás, főkönyvelői beosztás, saját családi ház, Zsoltinak egy bolt,
biciklizni akarok, sportosan élni, kosarazni Zsoltival, és ne röhögjetek ki - vagy akár röhöghettek is, én is azt tenném - maratont akarok futni 5 éven belül.
Ami 2011-ben esedékes ebből: jogsi, autó, angol társalgási szinten, és a bicikli. Fél év múlva lefutni egyben 5 km-t.

És annyi helyre el kell még jutnunk: Barcelona, Abi Dhabi-Dubai, Izrael, Egyiptom, Francia-és Olaszország rengeteg vidéke, és még sorolhatnám.

Álmok vannak. A tervek is megvannak. Tudom, mit kell tennem az elérésükhöz. Látom az egyes lépcsőfokokat. De néha megijedek, túl sokat akarok, túl sokat kell tennem. Pedig képes vagyok rá. :) Hiszen mindenre képes vagyok.

Szóval, nincs semmi baj. Vannak hullámvölgyeim. Mint mindenkinek.
De büszke vagyok rátok, és határtalanul szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van.
Legszívesebben most odabújnék mindannyiótokhoz, és úgy mondanám el: nagyon szeretlek benneteket!!!

Ma reggel 86,2 kg voltam. De akkor is meglesz karácsonyra a betervezett 75. :)

Csütörtök este elmegyünk Zsoltival a Szeparéba, és szétbulizom magamat. Kell ez most nekem.
A Mikulásgyárnak lesz egy elő-adománygyűjtő bulija, ma már meg is vettem a játékokat, amiket viszünk.
Pénteken nem leszek túl eredményes munkaerő, de kit érdekel. :) Ez most jár nekem. Zene, tánc, buli, jófej ismerősök-kollégák, stresszűzés, és alkohol. Most ez kell.
Puszi mindenkinek!