Arra gondoltam még tegnap este is, hogy legközelebb hétfőn vagy kedden jelentkezem megint, hogy biztosan mindenki olvassa a 15-i bejegyzésemet is a nyaralással kapcsolatban.
Kérlek benneteket, ha nem olvastátok, tegyétek meg, és írjatok.

De ma nem tudok hallgatni. Amire emlékeznem, és emlékeztetnem kell, akkor történt, amikor nem is éltem még.
Ma van a Holokauszt emléknap.

Ami napjainkban történik, kísértetiesen kezd emlékeztetni az akkori előzményekre.
Csak nagyon tömören:
1929: nagy gazdasági világválság, fekete csütörtök az amerikai tőzsdén. A válság Európában először és leginkább Németországot érintette az első világháborús kártérítések miatt. Megugrott az infláció, a munkanélküliség. 1933 januárjában Hindenburg kancellárrá nevezi ki Hitlert. Elég volt egy őrült, hogy kiszabadítsa az állatot a többmillió elégedetlen emberből.
Napjainkban:
Jobbik parlamentbe jutása, tehetetlenség a Gárdával szemben, erősödő rasszizmus, Hajdúhadház, romagyilkosságok......sorolhatnám.)

A hasonlat remélem erős......de az irány ugyanaz.
Akkor ugyanígy kezdődött.......sokak nem értettek egyet vele akkor sem, de ugyanúgy hallgattak, mint hallgatunk most. Nem velünk történik, max a híradókban látjuk. Nem, nem látjuk a mindennapi történéseket, nem értjük őket, max megnézzük vacsora közben. Nem gondolkodunk. Nem érezzük át. És még mindig nem félünk.Csak hallgatunk.
Az ismerőseim, sőt családtagjaim között is van olyan, aki a Jobbikra szavazott. I-en bocsássa meg nekik, biztos vagyok abban, hogy politikai-történelmi tudatlanságból tették, és nem valós támogatásból.

Nézzétek meg az alábbi kisfilmet, nem hosszú.....de mindenkinek látnia kell.
Az idén a Holokauszt emléknap szombatra esik. Ezért az idei Élet Menete holnap kerül megrendezésre, tiszteletben tartva a Shabbat-ot.

Tudom, közületek senki nem tud ott lenni. Sajnos én sem.

De emlékezni, és óvni a jövőt mindannyiunk kötelessége.