Sziasztok!

Tulajdonképpen jól vagyok, sokkal jobban veszem az akadályokat, mint 3 évvel ezelőtt.
Több mindenre képes vagyok egyedül már most. Fel tudok öltözni, igaz, lassan, de megy a cipőfelvétel is önállóan. :)
Napközben egyáltalán nem fáj, igaz, a haskötő folyamatosan rajtam van.
Az éjszakák nehezek. Nehezen alszom el, órákat kínlódok, és pár óra alvás után felébredek, aztán persze visszaalszom még.
Este és éjjel fáj is, pedig veszek be fájdalomcsillapítót éjjelre.

Ma délután megyek kötözésre, de csak ide kell mennem a tőlünk 3 buszmegállónyira lévő szakrendelőbe, itt rendel a doki.

Zsolti hazaugrott ma fél 12 körül, segített lezuhanyozni és hajat mosni, az még nem megy egyedül. :(
Aztán ment vissza melózni.

Végül úgy döntöttem, hogy nem csinálok neki tortát, rendeltem a neten.
Több oka is van, és egyáltalán nem lustaság.

Mivel még nem emelhetek semmit, nehézkes lett volna az alapanyag bevásárlás, és utána meg órákat kellett volna állni a konyhában a sütéssel-krémkészítéssel-torta összerakással. (a formatorták elég sok időt vesznek el az ember életéből).

Rendeltem neki egy diabetikus saját fényképes csokitortát, szombaton házhoz is hozzák.
Remélem tetszeni fog neki, majd vasárnap rakok fel fotókat a névnapról.

Ajándékot lehet hogy nem fog kapni tőlem, majd meglátom, el tudok-e menni vásárolni.

Hála neki, így netezek mostanában:




A hasam nem ilyen nagy, csak körbe vagyok tekerve egy csomó mindennel. :)

Puszi mindenkinek!