Pontosan ma egy éve, hogy elindult ez a blog.

Az, hogy ma írhatok, Zsófinak köszönhető, ő volt az életmentő. Valami gond volt pár nappal ezelőtt a bloggal, és én nem tudtam megoldani. De ő segített. :) . Köszönöm! Sajnáltam volna, ha nem sikerül.

A bloggal, és magammal kapcsolatosan visszásak a gondolataim, érzéseim.

Elértem sok mindent, fogytam sokat.
Az út felén túl vagyok.

De tehettem volna többet is, fogyhattam volna többet.
Pár hónapja leálltam, nem mozgok, viszont eszem.
Foghatnám most ezt a sérvre, de nem teszem. Kereshetném a kifogásokat (nem mozoghattam, megműtöttek, stb), de ennek semmi értelme.
Az élet állított elém egy komoly akadályt, amit nem sikerült átvinnem. Gyenge voltam. Újra elkényelmesedtem, és visszatértem az asztalhoz. A régi módon megterített asztalhoz.
Nem tudtam felülemelkedni önmagamon. Ezt szégyellem.

Fogalmam nincs most mennyi a súlyom, rá sem merek állni a mérlegre, de nem is ez a lényeg.
Nem az a baj, hogy csak 20 kg-t fogytam, holott fogyhattam volna 30-at is.
Nem az a baj, hogy az 50-es ruhaméretből csak 44-46 lett, és lehetett volna 40-es is.

A baj a kitartás hiánya. Azt hiszem, ebben az életben ez a legfontosabb feladatom. Megtanulni a kitartást.

Most szegény anyósom jutott eszembe. :)
Nagyon örült, amikor megtudta, hogy én is római katolikus vagyok. Szegény, ha tudná, hogy a nagy világvallások közül épp ez áll a legtávolabb tőlem. :)

Nem csapongok, maradok a témánál, senkit nem szeretnék megbántani a hitében.

Holnap vége a húsvétnak, ami nálunk Zsoltival igazából semmit nem jelent a kalácson, sonkán és egyéb kajáláson kívül.
Holnap megeszünk minden nemdiétás cuccot, és keddtől újra felveszem a harcot. Önmagammal.

Tudom, most is lesznek hullámvölgyek, mert lenniük kell. Jönnek majd akadályok, és biztosan én is keresek - és persze találok is - kifogásokat. Újrakezdeni mindig sokkal, sokkal nehezebb bármit is, mint folyamatosan csinálni.

De a végén én fogok győzni.

Hogy miért akarok lefogyni?

Azért, hogy szép legyek? Nem, hisz 20 kg-val kevesebbel sem leszek az.
Azért, hogy egészségesebb legyek? Igazából nem, mert ez pusztán "értelmi" cél, aminek nincs igazi hajtóereje, nem belső motiváció.

Azért akarok lefogyni, hogy bizonyítsak. Bizonyítsak a külvilágnak.
A probléma gyökere itt van. Nálam is, mint oly sokunknál.
Miért olyan fontos nekem, hogy mit gondolnak rólam, mi a külvilág véleménye?

Ezt itt most befejezem. Mehetnék sokkal mélyebbre, de kellenek a falak.
Kellenek a falak?

Néha azt gondolom, jó, hogy az átlagnál jobban ismerem önmagam.
Néha pedig azt, hogy nem kellett volna ennyi pszichológiát tanulnom.


A családi nyaralásról szóló előző bejegyzést nézzétek meg, ott vannak képek a házról, várom a véleményeket!

Szeretlek Benneteket!