Nagyon nehéz minden egyes nap legyőzni saját magamat. Főleg, amikor Zsolti dolgozik, és egyedl vagyok itthon este. A kaját is nehezebb visszafogni, és a mozgást is könnyebben hanyagolom.
Nagyon könnyű leülni a gép elé, és ittmaradni órákat, amíg haza nem jön, és utána már nincs gyaloglás sem.
Nagyon nehéz nem lefeküdni a tv elé, és nézni a sok szart.
Ilyenkor harcol bennem a két énem. A lusta, felelőtlen, nem kitartó azt súgja, hogy nem baj, ha kimarad egy nap, jár neked egy kis laza este, pihenés.
Az okosabb, aki az új belső hangom, azt mondja, nem szabad kihagynod egy napot sem, mert akkor jönnek a következők.Sokkal könnyebb lenne a régire hallgatni.
Volt, hogy lefeküdtem a tv elé azzal a gondolattal, hogy csak 10 percet tv-zek, de 2 perc után felkeltem, és mentem a gépre.
Most egyelőre erősebb az új hang, és tudok okosan dönteni.
Nagyon jól érzem magam gyaloglás közben kb az első 5-10 perc után, akkor már érzem, hogy elkezd felszabadulni az adrenalin, és visz tovább. De felállni, bekapcsolni a zenét, a gépet, átöltözni, és ráállni nagyon nehéz.
EGy idő után már úgy érzem, hogy akár a Földet is körbegyalogolnám, vagy inkább repülném, annyi energia szabadul fel.
De ettől függetlenül minden egyes nap harcolnom kell magammal. Hogy is van az mondás? teher alatt nő a pálma? Nehéz.....

Ma reggelre nem fogytam semmit, 93,2 voltam.
Korán keltem, angol volt.
Este gyalogoltam, pont akkora fejeztem be (35 perc, 3km), mikorra Zsolti hazaért.
Utána még beültem a szaunába is.

Ilyenkor büszke vagyok magamra. Ma is én nyertem. :)

Puszi!